A térséget érintő első vasútépítési idea 1898-ból származik, sőt nem is egy, hanem mindjárt kettő. Az év tavaszán ugyanis két érdekeltség folyamodott előmunkálati engedélyért a kereskedelemügyi miniszterhez, s mindkét kérelem kedvező elbírálásban részesült. Az egyiket Olgyay Molnár Pál földbirtokos és társa, Basch Mihály budapesti mérnök nyújtotta be a Cegléd - Lajosmizse - Kunszentmiklós - Tass - Szalkszentmárton - Dunavecse útirányú helyi érdekű vasútra, míg a másik Pázmándi György országgyűlési képviselőtől egy Ceglédről kiinduló, s Örkény vagy Lajosmizse, majd Tatárszentgyörgy, Alsó- és Közép-Peszér, Kunszentmiklós és végül Tass községet érintő vaspálya-tervezete volt.

Május 9-én a szabványos nyomközre megálmodott dunavecsei vasút ügyében szakbizottság kezdte meg működését. A vonalat Cegléd állomás nyugati (Budapest felé eső) oldalából elindítva a csemői új szőlők déli oldaláig nagyjából a lajosmizsei (más néven Jász) országút mellett kívánták vezetni. A Czegléd május 22-iki kiadása a város területére eső megállókat is felsorolja: az elsőt a Pesti útnál a Farkas-féle Árpád gőzmalom közelébe, a másodikat a Jászút mellett az Újerdő térségébe, a harmadikat a Füle-major mellé tervezték. Ezeken túl egy állomás építésével számoltak Vaskovits Antal birtokán, a csemői szőlő egy alkalmas pontján.

Gubody Ferenc portréja

A szőlők épp ekkortájt fordultak termőre. 1901-ben Végh Sándor 750, Unghváry László 500, dr. Neumann Izidor 100 mázsát szállított piacra, de a csemői telepekről összességében mintegy kétezer mázsa szőlőt vagoníroztak be a ceglédi vasútállomáson. Nem elenyésző a bortermelés sem, ami az első években kétezer hektoliter körül mozgott. A Czegléd című hetilap 1901. december 8-iki számában közzétett cikk szerint a csemői térségből nagyjából 2.000 mázsa szőlőt fuvaroztak be Ceglédre (de máshova is volt szállítás), míg a várost vasúton kb. 2.000 hektoliter bor hagyta el. Ugyanakkor a földekre nagy mennyiségű trágya érkezett. Gondolhatjuk, milyen feladat lehetett ekkora tömegű árumennyiség fuvarozása a térség burkolatlan, mély homokú, süppedékeny útjain, különösen csapadékos időben. Ebben az időszakban Cegléd város virágkorát élte, mely nagy-ban köthető az akkori polgármester, az 1884 óta hivatalát betöltő Gubody Ferenc személyéhez. Dr. Hübner Emil az 1910 táján megírt Cegléd című munkájában így jellemzi őt: „A mai modern Czegléd megteremtése az utolsó 25 év munkája. E korszak polgármestere Gubody Ferencz volt a ki közel negyedszázadon át vezette a város ügyeit, páratlan ambíczióval és igazságszeretettel. Mindazok az intézmények, a melyek a várost régi falusi jellegéből kivetkőztették, kultúráját fejlesztették és vagyonát gyarapították, Gubody Ferencz munkásságának köszönhetik megvalósulásukat/'

Álljunk meg itt egy pillanatra: mivel ezen dolgozat egy vasút-vonal történetét írja le, érdemes közelebbről is megismerkedni Gubody Ferenc édesapjával. A ceglédi polgármester nagykőrösi bir¬tokos és nemes családból származik, melynek több tagja otthonosan mozgott a magyar közéletben. Apja, Gubody Sándor, aki 1798. július 28-án született Nagykőrösön, először jogi pályára készült, de később mégis a mérnöki hivatást választotta. 1848-ban kinevezték a magyar vasutak építési igazgatójává (hazánkban akkor még csak a Pest - Vác és a Pest - Szolnok vonalak üzemeltek), ebbéli minőségében sokat tett a Szolnok - Debrecen, majd a szülővárosát is érintő Cegléd - Félegyháza vaspálya létrejöttéért. Később munkássága a politika irányába hajlott el, Nagykőrös országgyűlési képviselővé és polgármesterré is megválasztotta. Munkás élete 1885-ben, 77 éves korában ért véget.

Az 1899-as esztendő elején Olgyay új ötlettel rukkolt elő, s ezúttal dr. Neumann Izidor ügyvéddel szövetkezve kért és kapott elő-munkálati engedélyt egy Soroksárról Jászkerekegyházára vezető helyi érdekű vasútra. Nem sokkal később a kereskedelemügyi miniszter a dunavecsei vasútra vonatkozó engedélyére egy év meghosszabbítást kapott, ám hamarosan mindkét ügy holtpontra jutott. Érdekes módon a Csemőt a várossal összekötő vaspálya gondolatának felmelegítése mégsem tőle, de még csak nem is ceglédi gazdától származik, hanem a „hírős város" lakója, Darányi Ferenc ügyvéd nevéhez köthető, aki a Czegléd 1901. december 22-iki számában vetette fel, hogy „előnyös volna-e Czegléd-Csemő szőlőtelepre egy keskeny vágányú vasút"? így aztán őt állította pellengérre a Czegléd karácsonyi száma, a gondolat üdvözlése mellett olyan - józan gondolkodásra valló - kérdéseket is megfogalmazva, hogy honnan hová vezetne a vasút, mennyibe kerülne a megépítése, és egyáltalán megérné-e, azaz olcsóbbá válna-e a szállítás, mint a szekeres fuvar?

A felvetésre Darányi a város másik sajtóorgánuma, a Ceglédi Újság 1902. március 9-iki számában reagált. Sorai nyilvánvalóvá te-szik, hogy semmiféle terve, de még elgondolása sem volt a vasút milyenségéről, vagy útirányáról, nem végzett piackutatást sem, csupán az alapgondolat fogant meg benne. Fő célkitűzéseként a ceglédi gyümölcs- és borpiac megteremtését határozta meg, amiben nagy segítséget jelenthetne az általa elképzelt vasút. Minden bizonnyal a korábbi sikertelen vasútépítési kísérletekre is gondolt, amikor olcsóbb kivitelezhetősége és fenntartása miatt a keskeny nyomközt ajánlotta. „A keskeny vágány nem kísérlet, hanem haladás - írja Darányi a vas-utasok között hallottam azt is, hogy egy alkalommal hazánk fia, Kállai Benjámin közös pénzügyminiszter mondotta a keskeny vágányú vas- utakra - feltételesen: »a legközelebbi időben százai, ezrei a kilométereknek fognak kiépíttetni keskeny vágánnyal ott, ahol nagyobb forgalom nem várható«"

Ekkor Olgyay Molnár Pál ismét színre lépett, s dr. Neumann Izidor ügyvéddel szövetkezve a Csemő-pusztára tervezett keskeny nyomközű vasút előmunkálati engedélyére vonatkozó kérelemmel fordult a Magyar királyi Kereskedelemügyi Minisztériumhoz. Hegedűs Sándor egyik utolsó miniszteri aláírása arra a 7063/V. 902-es számú rendeletre került, mely a ceglédiek kérelmét szentesítette, s így megkezdődhetett a majdani vaspálya vonalának felmérése. Az első terveket újfent Basch Mihály készítette. Ezen elképzelés szerint a sín-pár a vasútállomástól az előző évben megnyitott Jászberényi (a mai Kossuth Ferenc) utcán, a Kossuth téren, a Petőfi utcán, a Déli úton át a Posta utcára, majd onnan egyenesen a szőlőtelepekig vezetett volna. A vasút kiépítése 200.000 koronára lett előirányozva, ebből - a törvény szerint - 35%-nak törzsrészvényekből kellett befolyni.

részlet: Tasnádi Tamás - Cegléd füstőse könyvéből