A XVIII. század utolsó negyedében, miután a fontosabb magyarországi vaspályák már kiépültek, az állam törvényeket hozott a helyi jelentőségű vasútvonalak létesítésének megkönnyítése érdekében. Ekkor valóságos vasútépítési láz tört ki az országban, hiszen min-den tehetősebb birtokos szerette volna az acélországutat a földjéhez minél közelebb tudni. Ez alól Cegléd térsége sem volt kivétel.

Az első idea kiötlője kisfaludi Lipthay György tekintélyes karajenői földbirtokos, aki a m. kir. kereskedelmi minisztertől az 1896-os év derekán kért és kapott elsőbbségi engedélyt egy Ceglédről Törtel, Jász-Kara-Jenő és Bög érintésével Új-, esetleg Ókécskére vezető, szab-ványos nyomközű vicinális vasútra. Új vaspálya építésével csak Bögig számoltak, onnan az akkor még csak tervezett Szolnok–félegyházi helyi érdekű vasút (hév) vonalát kívánták – díj-fizetés ellenében – igénybe venni. Lipthay júliusban kérvényt nyújtott be „Czegléd r. t. város tekintetes képviselőtestületének” melyben a vasút százezer forintos segélyezését kérte. Bead-ványát így zárta: „Ha N. Kőrös város az onnét Új-Kécskéig tervezett helyi érdekű keskeny vágányú, mi jövőt sem ígérő pálya kiépítésére százezer forintnyi segélyt szavazott meg, azt hiszem, Czegléd városa nem megy el még az áldozatkészsége legvégső határáig akkor, midőn az általam tervezett rendes szabványú és nagy jövőt ígérő vonal kiépítéséhez hasonló összeggel járul”.

Fotó: Fortepan Kölcsey tér, a keskenynyomtávú Ceglédi Gazdasági Vasút (CGV) szerelvénye a vasútállomás előtt.

A következő év elején Törtel 10.000, Jászkarajenő pedig 40.000 forint hozzájárulást szavazott meg a vasút javára. Cegléd azonban hallgatott, ezért Lipthay körlevelet jelentetett meg a Czegléd március 14-iki kiadásában, melyben az általa elképzelt vasút előnyeit ecsetelte. Számítása szerint a sínpálya összesen tizenhat település (Csépa, Szelevény, Sas, Ugh, Kürth, Inoka, N-Rév, Czibak, Várkony, Vezseny, Tószeg, Kocsér, Jász-Kara-Jenő, Ó- és Újkécske, Törtel, Alpár), valamint négy puszta (Bög, Tetétlen, Nyilas, Besnyő) forgalmát és kereskedel-mét terelné Ceglédre, mint a fővárosba vezető legrövidebb útvonal, de jótékony hatással lenne a tervezett gimnázium és egy esetleges cukorgyár megépítésének ügyére is. Végül föltette a költőinek szánt kérdést: „Sajnálja Czegléd város közönsége a kilátásba helyezett 1.000.000 forint tiszta bevétel többletből 50 éven át évenkint 5.000 frtot átengedni alulírott engedmé-nyesnek a megvételre ajánlott 1.000 drb 100 frt értékű törzsrészvény amortizációs törlesztésé-re”?

Bizony sajnálta, a ceglédiekben ugyanis az a félelem fogalmazódott meg, hogy az ol-csó vasúti szállítás lehetősége a félegyházi hév miatt nem saját városuknak, hanem a szolnoki piacnak fog kedvezni. Lipthay ezért ismét megszólalt a Czegléd április 4-én megjelent számá-nak hasábjain, s próbálta a kételyeket eloszlatni. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a tervezett vasút „Szolnok városának nagy kárára leend”. Érvelése szerint a kiterjedt vidékkel rendelkező megyeszékhely nagy piacán a csekély kereslet miatt alacsonyak maradnak az árak, míg Cegléd kisebb, de jobb piacára a nagyobb távolság dacára inkább hordanák az árut. Utóbbin ugyanis a gabona akár 30-40 krajcárral is drágább. „Csakis Cegléd érdekében kell összekötni a várost a félegyházi vasúttal”, mivel így a város megnyerné piaca számára a Tiszazugot.

Közben küldöttség indult Kossuth Ferenc, Gulner Gyula és Hegedűs Károly ország-gyűlési képviselőkhöz, hogy megnyerjék segítségüket a vármegyei segély ügyében.

A ceglédi közgyűlés elé a május 31-ikei ülésen került Lipthay százezer forintos kér-elme, melyen a képviselők – bár legtöbbük maga is vásárolt – csupán 50.000 forintnyi részvény városi jegyzését foglalták határozatba. Ebből is látható, hogy továbbra sem pártolta mindenki a vasutat, a Czegléd tudósítása szerint például a „szocialista Baranyi Péter természetesen egy árva krajczárt sem szavazott meg a szerinte fölösleges czélra”.

Október 11-én hatvanfős küldöttség járt a fő- és alispánnál, ahol Gulner Gyula szó-noklatában demonstrálta a vasút nagy horderejét, s kérte a megye hathatós segítségét. A gyűlés végén, ahogy lenni szokott, Beniczky Ferenc főispán biztosította a küldöttséget jóindulatáról és pártfogásáról. Nem tudni, tényleg az ő közbenjárásának köszönhető-e, mindenesetre a vár-megye a novemberi közgyűlésen százezer forintos segélyt szavazott meg a vasút javára.

A Czegléd – kécskei vaspálya megtervezésére az időközben elkészült és a forgalom részére 1897. december 9-én átadott félegyházi hév építését is irányító Környei Izidor vállal-kozó mérnök kapott megbízást. A terveket november 23-án nyújtották be a kereskedelmi mi-nisztériumba, majd 1898. március 28-án, hétfőn a ceglédi városháza tanácstermében sor került az ún. közigazgatási bejárásra. Az államot Papp Árpád miniszteri biztos, a megyét Gubody Ferenc polgármester, Ceglédet Bezzegh Pál városi építész képviselte.

A vasút javára akkor a következő felajánlások álltak rendelkezésre: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatóságától 100.000, Ceglédtől 50.000, Karától 40.000, Törteltől 10.000 frt hozzájárulás, valamint a magánosok törzsrészvény-jegyzése: Fáy Halász Gedeon 5.000, Deutsch Gyula 3.000, Beretvás János 1.500, Halász Gyula 800 Ta-szárkyné 600 és Ádám László 300 forint értékben. Ez azonban még nem volt elegendő, a Czegléd újságírója meg is jegyezte a lap április 3-ai kiadásában, hogy sokan „sült galambként várják a vasút kiépítését, pl. Schlesinger Samu törteli földbirtokos, aki 3.000 frt-ot adott volna, ha nem Törtelnél, hanem saját majorjánál fut a vonal”.

A bejárás végén a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vonalat Karajenő után nem Bög, hanem inkább Vezseny felé kellene kanyarítani. Ez azonban sokaknak nem tet-szett. A Czegléd és Vidéke kommentárja szerint Lipthay azért akarta arra irányítani a síneket, mert „Hieronimi vejének, Kövérnek  Vezsenyen nagy birtoka van”, s ami „a Kécskére való bekötést illeti, csak lári-fári, porhintés Cegléd szemébe”. Így volt vagy sem, a soron következő tanácsülésen szóba került a téma. Csizmadia Ferenc mérnök kérdésére válaszolva a polgár-mester kifejtette, hogy azért módosítatták a nyomvonalat, mivel így 35 helyett csak 31 km-nyi sínpályát kell lefektetni, vagyis olcsóbb lesz az építkezés. Ez azonban nem nyugtatta meg Csizmadiát, aki a változtatás miatt a hozzájárulás megvonását követelte.

*Kövér Miklós földbirtokos első felesége Hieronymi Károly akkori belügyminiszter Blanka nevű leánya volt. Kövér  később Mariházy Miklós néven a kecskeméti színház direktora lett, mely igazgatása alatt, 1911-ben vette fel a Katona József nevet

December 13-án került sor a vasút engedélyeztetési eljárására. A tárgyalás során az építési tőkét 500.000 forintban állapították meg, melynek – a törvény szerint – 35 százalékát, azaz 315.000 forintot törzsrészvények formájában kellett biztosítani.

1899. január 20-án Lipthay újabb megkereséssel fordult a ceglédi városatyákhoz, melyben a korábban megszavazott 50.000 forintos hozzájárulás kerek százezerre emelését kér-te. Nem sokkal később, februárban a törteli közgyűlés úgy döntött, hogy a már jóváhagyott segélyt megfejeli további 5.000 forinttal.

A vasút engedélyeztetésére bő egy év múlva, 1900 áprilisának elején került sor a vár-megyeházán. Az értekezleten a képviselők megszavazták, hogy a megye kilométerenként 3.000, azaz összesen 94.320 forintos, törzsrészvények ellenében kifizetett segélyt biztosít.

Csakhogy a törvényileg előírt tőke még mindig nem jött össze, nagyon hiányzott az az ötvenezer, amit Cegléd továbbra sem szavazott meg. Lipthay az előmunkálati engedély évenkénti meghosszabbításával próbálta melegen tartani a vasútügyet, melyről 1905. május 14-én Gubody polgármester nagy érdeklődés mellett tartott gyűlést. A megjelentek elhatároz-ták a vasút megépítését, valamint hogy ennek érdekében Gulner Gyula országgyűlési képviselő vezetésével nagy deputáció megy a miniszterhez az állam támogatását kieszközölni. A kül-döttség 18-án járt is a fővárosban, azt Hieronymi Károly miniszter – a Ceglédi Újság tudósí-tását idézve – a „szokott »szívességgel« fogadta”, s megígérte támogatását.

Mindezek ellenére semmi előrehaladást nem sikerült elérni. Három év múlva, 1908. május 30-án a ceglédi városháza közgyűlési termében ismét összegyűltek az érdekeltek. Az ülésen Kiss Gyula jegyző elnökölt, s Törtel, Jászkarajenő és Kécske elöljárósága mellett  meg-jelent Papp Árpád. ker. miniszteri tanácsos is. Ekkor 93.000 korona hiányzott, az összeg emel-kedését a forint és az időközben bevezetett korona közti átváltási arány okozta. A résztvevők megállapodtak abban, hogy a hiányzó összeget megpróbálják további részvények eladásával előteremteni, vagy ha az akció mégsem járna sikerrel, kérvényt intéznek a miniszterhez, hogy az állam a beígért segélyezés 5 százalékos mértékét emelje 8 százalékra.

A Czegléd – kécskei vasút ügyében több összejövetelről nincs tudomásunk. Ám a város magáévá tette az elképzelést, s 1913 márciusában előmunkálati engedélyt kapott a Ceg-léd – Tápióbicske és a Cegléd – Jászkarajenő gazdasági vasutakra. Tizennégy esztendővel ké-sőbb Lipthay György álma más formában ugyan, de végül megvalósult, az azonban már egy másik történet.

Tasnádi Tamás

______________________

Felhasznált irodalom:

Ceglédi korabeli újságok; közgyűlésen tárgyalt ügyek jegyzőkönyvei