Július 5-én délután 4 órakor ismét összejöttek az érdekeltek a városháza közgyűlési termében, ezúttal csupán kisszámú hallgatóság volt kíváncsi az eseményre. Első felszólalóként dr. Neumann Izidor ismertette a vasútügy aktuális állását, beszéde végén reményét fejezte ki, hogy a város az 500.000 koronára taksált építési költséghez 60.000 koronával hozzájárul. A következő felszólaló Olgyay Molnár Pál volt, aki a vasút közigazgatási előnyeit fejtegette. Harmadikként Basch Mihály mérnök emelkedett szólásra. A szakember a csabai hasonló vasút példáját hozta fel, az 53 km-es vaspályának a környék hamarosan nagy hasznát fogja venni. Az ACsEV leányvállalataként létrejött, fénykorában 133 km-es hálózattal büszkélkedő Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) 1903-ban még csupán a Mezőkovácsháza - Békéscsaba - Békés vonallal rendelkezett, mely a viharsarki város utcáin kanyarogva a helyi közlekedést is lebonyolította. A majdani ceglédi vasút 3 km-es városi szakaszát ahhoz hasonlatosnak tervezték, egy jegy árát a bérkocsikhoz viszonyítva nagyon kedvező 8 fillérre méretezve. A megjelentek sajnálattal voltak kénytelenek megállapítani, hogy az értekezletről a tanácsnokok, képviselők közül szinte senki nem jelent meg, ezért egy memorandum elkészítését határozták el, a nyomtatott dokumentumot aztán valamennyi illetékesnek megküldenek tanulmányozásra.

Ekkor felbolydult a méhkas, s a városi lapokban egyre-másra jelentek meg az ügyet támogató és ellenző cikkek. Az egyik legjellemzőbb - és legindulatosabb - publikáció a Czeglédi Újság július 7-iki számában olvasható „...r" aláírással. Az írásból annyira árad a gyűlölet, hogy a főszerkesztő jobbnak látta előrebocsátani: ő és újságja a vasútügy pártján áll, a dolgozatnak a szabad véleménynyilvánítás jegyében ad helyt. A cikkíró az egész tervezetet pénzkidobásnak tartja. „Azért vasutat építeni, hogy 6-8 ezer m-mázsa szőlőt, meg a nyári hetivásárokon a tanyások egy garabó tojást, néhány pár csirkét meg egy fazék tejfölt felhozzanak, őrültség volna" - írja. Meglátása szerint a borszállítás is csak néhány hónapos elfoglaltságot adna a vasútnak, amit a tervezett szeszgyár sem tudna eltartani. Végezetül felteszi a költőinek szánt kérdést: minek a néhány éve telepített csemői szőlőnek vasút, amikor az Öreghegy, meg az Újhegy nem kéri, pedig a sok gyümölcs onnan megy a piacra.

Pár hetes kardcsörtetés után elcsitult a csatazaj, s lenyugodtak a kedélyek. Legközelebb a Czeglédi Újság karácsonyi számába került szó a csemői vasútról, a szenvedélyes hangvételű, terjedelmes dolgozatot dr. Halász László ügyvéd - maga is csemői földbirtokos - vetette papírra. írását elsősorban a város vezetőségének szánta, s a vasútban Cegléd számára rejlő lehetőségeket boncolgatta. Véleménye szerint az értéktelen homok virágzó szőlőtelepekké alakítása kevés idő múltán közvetlen anyagi hasznot hoz a városnak, amely adótöbblet formájában jelentkezik majd. A Hosszú-Csemő tervezett parcellázásakor nemcsak a tehetősek, hanem a szegényebb rétegek is földhöz juthatnak, akiknek szintén áldás lesz a vasút. Halász doktor tanácsot is ad: a mintegy 450 holdnyi terület felosztásakor az egyes parcellák árverési árához hozzá kellene számítani a vasúti törzsrészvények árát is. Ezáltal a vasút létesítése nem a város terhére történne, hanem azt a csemői földhöz jutók fizetnék meg, még akkor is, ha a majdani sínek a kis földecskéjüket messze elkerülik. így aztán az engedélyesek alighanem szép hasznot szakíthatnak majd le maguknak.

Amire az ügyvéd úr célzott, nem más, mint Cegléd város azon törekvése, hogy az Új Erdő - a mai zöldhalmi, a Lajosmizsei úttól nyugatra elterülő számozott dűlők - területét 1.100 négyszögöles telkekre szabdalva a napszámból élő „köznép" részére árverésre bocsát-hassa. A parcellák kijelölése a minisztérium hozzájárulása alapján az 1903-as esztendő végén megtörtént, majd a következő év elején „Őcsászári apostoli királyi Felsége" végleges - pozitív - döntését is meghozta a posta Gubody polgármesternek. A földeken aztán hamarosan házak épültek. Lakóik továbbra is a nagybirtokokra jártak napszámba, de földjeiken növényeket termeltek, állatokat tartottak, s a saját szükségleteik feletti mennyiséget eladták a ceglédi piacon.

Az engedményesek villámgyorsan reagáltak az őket ért támadásra: válaszuk még ugyanazon évben, a Czeglédi Újság szilveszteri kiadásában olvasható volt. Ebben Neumannék leszögezik: „ma már a vicinális vasútak építésén nyerészkedni nem lehet", s biztos, ami biztos alapon hozzáteszik, hogy „legtöbb esetben az ilyen vasútak tervezői még a befektetett készkiadásukat sem tudják visszakapni". Hogy ezt ki hitte el, nem tudni, mindenesetre az építési költségeknek a zöldhalmi parcellák vásárlóira hárításától eltekintettek.

Az 1904. február 11-iki városi közgyűlés fő napirendi pontja a csemői vasút ügye volt. Az ülésről feltűnően sok képviselő maradt távol, sőt fontos más irányú elfoglaltsága miatt maga Gubody Ferenc sem jelent meg. Dely Károly helyettes polgármester megnyitója, majd az előző közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után Kiss Gyula jegyző előterjesztette a vasút engedélyeseinek kérvényét, nevezetesen hogy a vaspálya építési költségeihez 60.000 koronás hozzájárulást remélnek Ceglédtől törzsrészvények ellenében. A jegyző hozzáfűzte, hogy a város „gazdasági és kulturális szempontból, kellően alaposan és a méltányosság szempontjából" megfontolva 10.000 koronát kíván adni, amennyiben azt a közgyűlés megszavazza. A bejelentést hosszú, szenvedélyes, időnként éles hangvételű vita követte. A vasútügyhöz nyolcán szóltak hozzá, négy személy mellette, négy ellene beszélt. Azután következett a szavazás, melyet először felállással oldották meg. Mivel így „biztosan nem derült ki a szavazás helyessége", név szerinti voksolás következett, melynek folyamán 66 igen, vagyis a tanács javaslata melletti, és 64 nem, azaz a javaslat elleni szavazat született. Ezután a közgyűlés egyéb ügyekkel foglalkozott.

Az ülést követően többen fölrótták a tanácsnak a hozzájárulás összegének nagyon alacsony voltát. A válaszadásra Gubody polgár-mester vállalkozott, aki a Czeglédi Újság február 14-iki számában közölte, hogy a városi tanács az ügy ejtése mellett foglalt állást, így nemcsak a 10.000 korona, hanem hogy a közgyűlés egyáltalán foglal-kozott az dologgal, egyedül az ő közbenjárásának volt köszönhető.

Ezután viszonylagos csend lett a csemői vasút körül, melyről fél év szünet után, a Ceglédi Újság 1905. május 21-iki kiadásában olvas-hatunk ismét. Bár a „Cegléd - Kécskei vasút" címet viselő írás első-sorban a várost érintő másik vasúttervezettel foglalkozik, érdemes belepillantani. „Azok a területek, melyeken keresztül még nem száguld a prüszkölő gőzmasina, amely előtt nincs akadály, nincs távolság - bizony-bizony jóformán elátkozott helyek úgy az ipar, mint a kereskedelem szempontjából" - írja a szerző. Ezután erőteljes kritikát gyakorol a város vezetőségére a vasútüggyel szemben tanúsított közönye, szűkmarkúsága miatt, holott más esetben könnyen a buksza mélyére nyúlnak. Példának az éppen aktuális eseményt hozza fel, amikor a „művezető egyetlen szavára hajlandónak mutatkozott a kaszárnyaépítő bizottság, hogy 4.000 s néhány száz koronát megszavazzanak bokrétaünnepély címén ajándékul a munkásoknak".

A részvények közben szépen fogytak. A Ceglédi Újság 1906. január 28-iki számában örömmel tudatja, hogy a „Cegléd - Csemői vasút most már gőzerővel halad célja felé", legalábbis ami az előkészületeket illeti. A magánosok 47.600 korona értékben jegyeztek részvényt, az aláírók között a város legtekintélyesebb személyiségei között maga Kossuth Ferenc országgyűlési képviselő neve is megtalálható. Természetesen a város is birtokolt a részvényekből, ám a szükséges mennyiség még nem jött össze.

Folyamatosan növekedett a Csemőben birtokot vásárlók száma is. A területen élők nehéz életét ecseteli „x. y." a fent idézett lap február 18-iki és 25-iki számában közölt kétrészes dolgozatában. Az írást azzal zárja, hogy nemcsak a gazdálkodást, a mindennapi létet is meg-könnyítené, ha már működne a vasút.

Április 8-án Kossuth Ferenc ült a közlekedési ügyekért is felelős kereskedelmi miniszter székébe. Kossuth Lajos elsőszülött fia, miután mérnökként komoly szakmai hírnevet szerzett olaszországi vasúti építkezéseken (többek a Fréjus-alagút  kifúrásánál), édesapja 1894-es 

halálakor hazatért és politikai pályára lépett. Két évvel később Cegléd város közönsége országgyűlési képviselőjévé választotta, s ezt a tisztséget az egyre többet betegeskedő Kossuth öt újraválasztással egészen az I. világháború idejére eső haláláig megtartotta. A két hivatal egyidejű birtoklása kétségtelenül sokat kedvezett a csemői vaspálya ügyének, az események kinevezése után szinte azonnal fel is gyorsultak.